Miért érdekel mások véleménye?
Volt már olyan, hogy valamit nem csináltál, mert aggódtál mások mit fognak gondolni? Olyan, hogy máshogy csináltad, hogy csökkentsd a potenciális negatív vélemények számát? Nyugi, én fél kézzel gépelek, mert mindkettőnél emeltem a kezem. Tudjuk, hogy a szociális kapcsolatok hozzájárulnak a boldogságunkhoz na de mi van azzal, amikor éppen ezek a kapcsolatok tartanak vissza a céljainktól vagy éppen olyan döntésektől, amik hozzátennének a jóllétedhez? Nem mered megpályázni azt a pozíciót, nem vágsz bele abba az új hobbiba, nem mondod ki a véleményed, amiben tényleg hiszel. Mert mitgondolnak és mitszólnak és ne feledjük a biztoskinevetneket.
A jelenséget FOPOnak is szokták becézni (fear of other people’s opinion), azaz a félelem más emberek véleményétől.
Nyugi, nem veled van a gond, a mások véleményén való aggódás része az emberi létezésnek. Ez is az evolúciós alkalmazkodás része, hiszen jobbak a túlélési esélyeink, ha csoportban létezünk. Ehhez jön még az, hogy minél inkább elfogadnak és támogatnak minket a csoport tagjai annál jobb esélyünk van érvényesíteni az akaratunkat. Azaz a szociális elfogadás segíthet minket elérni a dolgokat, amikre vágyunk.
Mondhatnád persze, hogy most már egyedül is elvadászol a bevásárlóközpontban, de továbbra is szükségünk van más emberekre a társas viselkedéseink gyakorlásához, az érintésükre és szeretetükre. Kutatásokkal bizonyították, hogy kémiai reakciót indít el bennünk, ha kritizálnak minket! Az evolúció valószínűleg nem írja felül életed során ezt a programot, így a legjobb lesz megbarátkozni vele, hogy a más emberekre való igényed nem megy sehova. Ez azonban nem jelenti, hogy a véleményüktől való félelemnek is maradnia kell.
Oké ez elsőre durvának hangzik, de azért felszabadító is!
A jelenséget túlburjánzott implikáció hatásnak hívják (overblown implications effect, ez a rendkívül magyartalan fordítás pedig tőlem származik). Nagyjából annyit tesz, hogy a mások rólunk alkotott (negatív) véleményét minden irányban eltúlozzuk. Azaz egyszerre gondoljuk sokkal negatívabbnak, mint amilyen valójában és még azt is sokszor elhisszük, hogy az eseti bénázásunk alapján a tágabban vett képességeinkről is véleményt fognak alkotni.
Tehát ha nem megy elsőre a párhuzamos parkolás a járókelők nem azon gondolkoznak, hogy el kellene venni a jogosítványodat. Amikor pedig elrontasz egy sütit nem feltételezik, hogy te úgy általában nagyon béna lehetsz a konyhában. Szívesen, nekem is hallanom kellett.
A lényeg, hogy az emberek nem alkotnak olyan végletes és általánosító véleményt rólad egy-egy hibádért, mint azt sokszor hiszed.
Ehhez ugye tudatosan kell figyelned a gondolataidat. Erre jó a mindfulness és a meditáció, de általánosságban az is kell, hogy tényleg észrevedd, amikor a mások vélményétől való félelem megbénít, visszatart vagy máshogyan akadályoz.
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket kezdésnek!
Ne érts félre, nem azt akarom, hogy tegyél mindenkire, hiszen társas lények vagyunk. Azt szeretném, hogy észrevedd, hogyha kibillentél az egyensúlyodból. Szuper, ha mások kedvelnek, de azt, ha te eközben már nem kedveled magad nem pótolja.
Az egyik legkedvesebb gyakorlatom a témában Brené Browntól származik. Ő azt mondta fogj egy kis darab papírt, ő 2,5 x 2,5 centimétereset javasolt, és írd fel rá azoknak a nevét, akiknek tényleg számít a véleménye. Olyan embereket, akik tényleg tudják ki vagy és hová tartasz. Aztán hagyd, hogy a többi vélemény elcsendesedjen és a helyükön a te saját meggyőződésed, a magadról alkotott véleményed és ennek a néhány embernek a visszajelzése szóljon hangosabban.
Kattints ide és legközelebb már az emailjeid között találkozunk!