Shinrin yoku

Shinrin yoku, a japán kifejezés így hangzik. Az erdő és a fürdő szavakból áll össze és arra a gyakorlatra emlékeztet, amikor minden. érzékszervünkkel elmerülünk az erdőben és emlékezünk rá, hogy bennünk is ott az tisztaság, nyugalom és béke, ami a fák között bújik meg.

Mire jó?

A legfrissebb (egyelőre még nem túl nagy számban elérhető) kutatások szerint nem csak az általunk tapasztalt stressz szintjét és a vérnyomásunkat csökkenti, de a gyakorlók jellemzően energetizáltnak, kreatívabbnak és fókuszáltabbnak is érzik magukat erdőfürdőzés után. Némelyik kísérletben arra jutottak, hogy onnantól, hogy megérkezünk a ‘zöldbe’ csupán néhány percre van szükségünk ahhoz, hogy a stresszből való felépülésünk megkezdődjön. A fizikai testünk lenyugszik, a szívritmus lelassul, a stresszhormonok szintje csökkenni kezd, az izomfeszülés felenged. Ez utóbbi pozitív hatás, már napi 20 perc természetben elmerülésnél megfigyelhető!

Az erdei növények által termelt fitoncid vegyületek eredendően a növényt védik a fertőzésektől és más megbetegedésektől. Több kutatás igazolja, hogy az emberi szervezetre is nyugtató hatással vannak ezek a vegyületek. A 1-2 órás “merítkezés” hatása a fák által kibocsátott esszenciális illóolajok, a fitoncidok párájában akár egy hétig is kitart.

Japánban az erdőfürdőzést használják orvosi és terápiás kezelések kiegészítéseként is, de úgy hiszem mindannyiunknak javára válhat.

Ha egy röpke pillanatra félreteszem a tudományt, talán téged sem kell győzködni, hogy fák között lenni jó. De hogyan tapasztalhatod meg még több előnyét?

Az alapelvek

Némítsd le a telefonod, hogy meghallhasd az erdőt!

Mozdulj lassan!

Keress egy lehetőleg nyugodt, nem túl forgalmas erdőrészt vagy menj egy nem túl népszerű időpontban oda!

Légy csendben, hogy minél többet megtapasztalhass!

Gyakorlatok

A gyakorlat legfontosabb eleme, hogy az érzékszerveiden keresztül kapcsolódj a természethez. Az alábbi gyakorlatokat többször is végrehajthatod az erdőben sétálva, nem kell mindet kipróbálnod vagy sorban haladnod.  Csak útmutatások, hogy még mélyebben tudj kapcsolódni a természethez. Íme a gyakorlatok az erdőfürdőzésedhez:

Keresd meg hány árnyalatát tudod felfedezni egy színnek a környezetedben! Hány zöld, barna, sárga vár rád?

Hunyd le a szemed és számold össze hány különböző hangot tudsz megkülönböztetni! Hallod a csendet is ugye?

Találj dolgokat, amiket látsz, de nem hallasz! Aztán olyat, amit hallasz, de nem látsz.

Érints meg amennyi textúrát csak tudsz! Leveleket, törzseket, talajt, köveket. Hunyd le a szemed, add át magad az tapintásnak!

Ha teheted és az időjárás engedi néhány lépésre vedd le a cipőd és sétálj mezítláb. Lassan, kapcsolódva a természettel, tudatosítva magadban, hogy a talaj megtart együtt a legnehezebb és legszebb érzéseiddel. Próbálj meg különböző talajokon sétálni, fűvön, avarban akár. Figyelj a lábad elé, a biztonságod az első.

Szagolj meg amennyi dolgot csak tudsz! Húzz közel egy levelet, szagolj bele egy fatörzsbe, fogj pár lehullott levelet a kezedbe és temesd bele az orrodat!

Járd be az utat a nyugalmas mozdulatlanságtól a dinamikus táncig! Fedezz fel amennyi stabil, mozdulatlan dolgot csak tudsz, aztán keress dolgokat, amik egészen picit mozdulnak csak, például egy nagy fa törzse, végül pedig érkezz meg azokhoz, amik igazán táncolna! Levelek, talán repülő madarak vagy futkosó felhők!

Figyeld meg a formákat az erdőben! Aztán a formák közötti teret. Hogyan néz ki a két levél közötti rés? Két ág között milyen tér marad? Emlékeztet valamire? Ezt a negatív teret, a formák közötti részt, hívják a japánok ‘ma’-nak és azt mondják ez a köztes tér éppen olyan fontos, mint a formák maguk.

Ülj le egy ponton és nézz ki magadnak egy fát. Kezdd el magadban listázni mennyi mindent veszel észre rajta. Merülj el a részletekben! Gyakorold, hogy több van a pillanatban, egyetlen képben vagy fában, mint azt először gondolnád!

Dőlj a hátaddal egy fának vagy vidd a törzsére a kezeidet! Lélegezz együtt vele, hagyd, hogy átjárjon a békéje és a stabilitása. Emlékeztesd magad rá, hogy te magad is természet vagy!