A stresszre általában úgy gondolunk, mint valami rossz, ami megkeseríti az életünk. Pedig az evolúció nem véletlenül találta ki. 

Bemutatkozik az ellenség

„A stressz beteggé tesz.” „A stressz a jó teljesítmény és az emberi kapcsolataid ellensége.” De ha az evolúció elég okos volt a hüvelykujj kifejlődéséhez, a kivételes kollaborációs képességünkhöz (még ha ezt nem is mindig csillogtatjuk) és egy agyhoz, ami képes komplex problémamegoldásra, mégis hogy tartott meg valamit az úton, ami ilyen ártalmas?

Úgy, hogy a stressz érted van. A stressz nem csak az, amikor a váratlan útlezárástól felszalad a pulzusod, de az is, ami segít visszalépni a járdára a közeledő autó elől: azaz erősebbnek, sőt akár váratlanul fókuszáltnak lenned egy vészhelyzetben.

A stressz a túlélésed záloga. Tessék, kimondtam. Segít harcolni, menekülni, felismerni a veszélyt, fókuszálni az érzékszerveidet a kihívásra, előhívni olyan fizikai és mentális erőforrásokat, amelyekhez egyébként nem férsz hozzá. Ha eltűnne a stressz, vele együtt eltűnne a képességed, hogy hatékonyan megbirkózz a fenyegetésekkel vagy kihívásokkal.  Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint a stressz az életünkben egy természetes reakció ezekre a kihívásokra és fenyegetésekre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a stressz ugyanazt jelenti neked és nekem.

A stressz személyes ügy

Van, akinek a stresszreakció elindulásához egy éhesen utána vágtázó oroszlán kell, de sokan képesek vagyunk tökéletes biztonságban, az ágyunkban hátra dőlve is stresszelni. Emelem a tétet: akár olyan dolgon is, ami a múltban történt. De ha a legbuzgóbbak közé tartozol – velem együtt – akár jövőbeli lehetőségek kapcsán is elindulhat a stresszreakció. Azaz a stresszhez nem kell a direkt és jelen idejű fenyegetés, a múltbeli vagy képzelt helyzetek is képesek ugyanazt a nagyon is valós folyamatot elindítani.

Mi történik, amikor stresszelsz?

A stresszreakció során akcióba lép a szimpatikus idegrendszer, ez felelős a „harcolj vagy menekülj” válaszért. Ez a „Netflix és chill” ellentéte, gyakori jele a felgyorsult légzés, a megfeszülő izmok, a vágtázó pulzus, a fizikai és idegrendszeri felfokozottság. Ha belegondolsz a túlélésünk szempontjából ez mind okos és releváns: felkészíti a testet, ha védekezni vagy éppen elfutni kellett. A civilizáció hajnalán ez mind nagyon hasznos volt az ember számára is.

Aztán eltelt néhány ezer év és te

• ott ülsz egy feszült meetingen az irodában, mindenki idegeit szaggatva dobolsz a lábaddal (hiszen az izmok akcióra készek a stresszreakcióban),
• elcsuklik a hangod a prezentáció közben (kapkodod a levegőt, hogy a legtöbb oxigénhez juss),
• csakhogy a céges irányelvek szerint harcolni abszolút tilos, elmenekülni pedig öt előtt nem ajánlatos.

Másrészről persze számtalan példáról hallottunk vagy akár magunk is megtapasztaltuk, amikor egy kiélezett helyzetben valaki erején felül, nagyon fókuszáltan és legjobb önmagaként tudott teljesíteni.

Hogyan legyen ebből több?

A jó stressz

A stressz tehát természetes és nem ártalmas, ha csak nem áll fenn hosszú ideig vagy tér vissza nagyon gyakran. Megfeszülni a vasárnapi ebéd mellé járó családi drámán a desszert idejére tehát még nem vezet szív- és érrendszeri problémákhoz, tartós izomfájdalomhoz, anyagcsere problémákhoz, kiégéshez vagy alvászavarhoz, hogy csak néhányat említsek a krónikus stressz gyakori következményeiből.

Robert M. Yerkes és John D. Dodson harvardi kutatók azt fedezték fel, hogy sok esetben a stressz-szinttel együtt a teljesítményünk is emelkedik- egy pontig. Onnan pedig tudod mi következik? Zuhanni kezd. Ismerős, amikor a „kis drukknak” köszönhetően olyan, mintha pengeéles lenne a fókuszod? Ez az, amikor a haranggörbe felfelé ívelő szakaszán vagy.

A jó hír, hogy tehetsz érte, hogy a legjobbat hozd ki a stresszből. Kutatók megvizsgálták, hogy kik azok, akik a több időt töltenek a stresszgörbe ezen a segítő, teljesítménynövelő részén.

A következő dolgok közösek bennük:

1. Úgy érzik legalább részben van kontrolljuk a stresszt okozó körülmények fölött és van ráhatásuk az életük eseményeire.
2. Képesek meglátni a lehetőséget a kihívásokban.
3. Az életük része a rendszeres testmozgás.
4. Erős szociális kapcsolataik vannak.

Mit tehetsz most?

Ahogyan ezekből rájöhettél az életszemléleted nagy hatással van arra, mennyire hozza ki belőled a legjobbat a stressz.

1. Tagadhatatlanul vannak kiszolgáltatott helyzetek az életünkben, de gyakran elfeledkezünk a valós hatalmunkról egy-egy nehézség felett. A legtöbbször igenis tehetünk, gondolkozhatunk, változtathatunk a megoldás érdekében, így a stressz az erőnk és önállóságunk gyakorlásának terepévé válhat. Mi felett van kontrollod ebben a helyzetben? A legrosszabb helyzetekben is tied marad a döntés a reakciód felett.
2. Azok, akik képesek a stresszhelyzetekben meglátni a növekedési potenciált, a tanulási lehetőséget és a pozitív hozzáállásra való alkalmat, nem csak jobban kezelik, de hamarabb is épülnek fel a stresszreakcióból. Hogyan használhatod az erősségeidet ebben a kihívásban? Miben fejlődhetsz általa?
3. A stresszreakció nagyon is fizikai, így a testmozgás az egyik legfontosabb dolog, amit tehetsz azért, hogy reziliensebben kezeld a kihívásokat. Nem csak a megnyugtatásodban van szerepe, de a mozgásban kialakuló testtudat segíteni fog abban, hogy észrevedd, a stressz jeleit magadon. Rögtön észlelni a felhúzott vállat, összeszorított fogakat vagy kapkodó lélegzetet az első lépés abban, hogy tudd kezelni a stresszreakciót. A rendszeres testmozgás pedig segít abban is, hogy a stresszreakciónk kevésbé szélsőséges legyen. Azaz meg tudj szólalni a kiélezett megbeszélésen vagy éppen hamar le tudd csendesíteni a cikázó gondolataidat. Mit gondolsz én hogyan kerültem a jógaszőnyegre? Na persze, hogy így. Hogyan tehetnél ma a testedért? 10 perc is ér!
4. Végül pedig itt vannak az erős szociális kapcsolatok. Stabilitást, kapaszkodót, egyensúlyt hozhatnak az egymást követő stresszhelyzetek közé. Ha csak egy dolgot csinálsz másként ennek a cikknek az elolvasása után a konyhába menet kérdezd meg a kollégádat, hogy hozhatsz-e neki is egy kávét és hívd vissza azt a régi barátot, akivel minden találkozás feltölt.

A stressz nem az ellenséged, egy jelzőrendszer, ami aktívvá válik, ahogy a határaidhoz közeledsz, kihívással szemben találod magad vagy veszély fenyeget. Most pedig már azt is tudod mit kell tenned, hogy neked dolgozzon a jobb teljesítményért és fókuszért.

NEM AKARSZ LEMARADNI A KÖVETKEZŐ BLOGBEJEGYZÉSRŐL?

Kattints ide és legközelebb már az emailjeid között találkozunk!

Ezt a cikket a Forbes.hu online hasábjain is olvashatod, ahol wellbeing témában vendégszerzőként írok cikkeket.